A törülköző az egyik legintimebb tárgyunk. Olyan nagyra becsült testrészeinket illetjük vele, amit csak a számunkra legfontosabbaknak mutatunk meg, hogy az érintésről ne is beszéljünk. Ezekről a pompás testtájakról nap mint nap a kedvenc pókemberes puha frottír szeretőnk itatja fel a vízcseppeket, nem csoda hát ez a különleges kapcsolat.
Igyekszünk fenntartani bensőséges kapcsolatunk tisztaságát. Nem töröljük bele koszos kezünket, amíg alaposan meg nem mostuk szappannal. Szépen kiterítjük, hogy megtartsa finom illatát. És olyan kedves embereknek adjuk kölcsön – nekik is csak félig-meddig szívesen - akiknek valószínűleg a becsben tartott testrészeinket is megmutatjuk.
Meddig tart ez a tisztelet, és hol kezdődik a funkció értelmetlen korlátozása? Miután megtörülköztél, ledobnád a hideg csúszós járólapra, hogy kényelmesen léphess ki a kádból? Ha a strandon csúnyán megvágod a lábad, és nincsen nálad semmi más, elállítanád vele a vérzést, vagy várnád hogy elálljon magától?
Legtöbbünk igen óvatos kapcsolatot ápol a törülközőjével. A vizes tappancsnyomok a fürdőszobában. A le nem törölt pára a tükrön. Jólneveltségből kihagyott pillanatok. Automatikusan meg sem hozott döntések. És hamarosan már csak egy törülköző lesz a sok közül, amelyiket bármilyen vendégnek odaadunk.
Milyen jó is lenne, ha mind kiegyensúlyozott kapcsolatban élnénk a törülközőnkkel! Mindig kiterítenénk és ápolnánk, mégsem szorítanánk felesleges korlátok közé magunkat. Dönthetnénk, nem az illem döntene. Szerelmesen lépnénk ki a kőre, dúdolnánk egy vidám dalt a törülközőn ropva fogat mosva. Ugye te ilyen vagy?
